Dirty Letters – Mocskos levelek vélemény

Penelope Ward és Vi Keeland nem először írnak közös regényt, és szerintem nem is utoljára. Van egy bája a könyveknek, amiket ők ketten raknak össze, még akkor is, ha a Mocskos levelek című művet valószínűleg nem fogom még egyszer olvasni. És nem azért, mert rossz, hanem azért, mert nem ad többet annál, ami.

Maga a gondolat, hogy tizenévekkel később levelek hada fogadjon egy olyan embertől, akivel gyerekként levelezőtársak voltatok, ma pedig világsztár, kicsit abszurd. Viszont a történet nem a realitásról szól, és nem is azért olvasunk, hogy földhöz ragadtan ragaszkodjunk a normákhoz. Ha valamit, akkor ez a regény azt tanítja meg nekünk, hogy még a legnagyobb ellentétek is egymásra találhatnak.

– Mire mondasz nemet?
– Mindenre. Arra, hogy szakítani akarsz velem. Arra, hogy azt hiszed, nélküled jobban járnék. Arra, hogy azt hiszed egyszerűen kisétálhatsz abból, ami köztünk van, és én majd hagyom. A válaszom: nem. Egy kurva nagy nem.

A levelek egyik felén Luca, a kétlábón járó szorongás

A levelek mégis egy bátor lányt mutatnak be. Otthon ül, képzeletben viszont szárnyal és könyveket ír. Én, mint szorongó pánikbeteg, teljes mértékben át tudtam érezni Luca minden nehézségét, és büszkén mosolyogtam, amikor túljutott rajtuk. Az írópáros nagyon jól ötvözte a betegséget a humorral és a képzelettel, és úgy tudták átadni az érzést, hogy nem éreztem soknak én, mint valódi eset. Jó, az is igaz, hogy nem ugyanazt a szorongást éltem át, mint Luca, de aki ilyen gonddal éli az életét, garantáltan szeretni fogja a karaktert.

Luca nem gyenge attól, hogy beteg. Az akadályokat hihető módon lépi át, és van, hogy pofára is esik. Van célja, van élete és vannak barátai – akkor is, ha az egyik egy házimalac, a másik pedig a terapeutája, aki kicsit sem komplett. És ezt most jó értelemben írom! 🙂

Griffin a papír másik fele.

Az a férfi, akit tömeg vesz körbe és állandóan utazgat. Amíg Luca arra vágyik, hogy valahogy átlépje a küszöbét, Griffin nem akar mást, csak hazamenni végre és nem csinálni az égvilágon semmit. Megvan a maga baja, ami főként az apjával való kapcsolatának és a jelen életének eredménye. És ahogy a fülszövegből is érezhető, ők ketten próbálnak a két világ peremén találkozni levelek formájában.

Luca: Mi a közös a tofuban és egy műpéniszben?
Két másodperc múlva jött a válasz:
Griffin: Micsoda?
Luca: Mindkettő húshelyettesítő.

A humor szépen beleillik a történetbe, semmi sem sok vagy kevés. A flörtök, romantika és szexualitás rendben van, utóbbit nem elemzik olyan részletesen, így annak is ajánlom, aki nem szereti a túl sok mocskot.

Egy nap alatt kiolvastam a könyvet, és nem fogok hazudni: minden percét imádtam. De fontos kiemelni, hogy ez a könyv nem több annál, mint amit ígér, csupán egy romantikus történet. Nincs rejtett csavar, nincs benne mellékszál, és nem hoz meglepetést, mert már akkor tudod a végét, amikor elkezded. Sőt, igazából a cselekmény egy gyerekfejjel megmagyarázott együttes, ami a valóságban biztos nem így zajlana (például a pletykalapokra a nagy szorongó pánikbeteg nem reagál semmit, az első csók pedig az első adandó alkalommal el is csattan, teljesen váratlan módon). De talán pont az egyszerűsége miatt jó, nem kell túlgondolni.